Faith, Hope, Love

Domján Mónika versei

Néha el kell engednünk a sok szép emléket,
Rendbe kell tennünk időnként az elménket.
Talán minden végben ott lehet a kezdet,
Emlékezz rá, hogy te is így kezdted.
Lehet hogy valamit kibírhatatlannak látunk,
De minden kibírható, ha erős a világunk.

 

Mosollyal a szádon ébredj minden reggel,
Éld a napjaidat vidámabb kedvvel!
Adj mosolyt annak, akinek szemeiben könnycsepp ragyog,
Hadd mondhassa ő is a nap végén, hogy "Boldog vagyok"!
Te lehetsz az, aki majd a világot meg fogja váltani,
Hidd el, hogy egy mosollyal semmit nem fogsz ártani.
Tekintsd a múltat szép emléknek, vagy egy leckének,
A régi emlékképek a memóriádban elférnek.
Adj esélyt a napoknak, hogy életedben a legszebbek legyenek,
Nevess, táncolj az esőben, mozgass meg hegyeket.
Aki már nem szeret, tiszteld a döntését,
Ne járj már az árnyékába, ne kövesd minden lépését.
Karnyújtásnyira vannak tőled a boldog percek,
Előtted az élet, legyen hát sok terved.
Engedd el azt, aki menni akar,
Ne sírd vissza azt, ami régóta felkavar.
Mosolyogj, szeress úgy, mintha sosem bántottak volna,
Hidd el nekem, csak így lehet szebb a holnap.

 

Sok mindent megéltem, ahogy elteltek az évek,
Ami tegnap még kínzott, mára már szép lett.
Voltam fent a magasban, de zuhantam a mélybe,
Eltévedtem a sötétben, majd megtaláltam önmagam a fényben.
A gyermekkor emlékeiből felvillan pár fénykép,
Az őszinte mosoly volt az igazi érték.
Vajon büszke lenne most rám az a kislány, aki voltam régen?
Vagy eltakarná szemeit, és elfogná a szégyen?
Sok kérdés a fejemben, amire talán már nem kapok választ,
De próbáltam megfelelni, nyújtottam a támaszt.
Köszönettel tartozom, amiért valóra váltak az álmaim,
Újra megcélzom a fellegeket, mert visszakaptam szárnyaim.
A legnagyobb gyengeség sokszor a feladásban rejlik,
Az út végéig menni kell, ha már kitartottunk eddig.

 

Új kezdet

Újjászületik a világ, eltörpülnek most a hibák.
A szürkeség eltűnik, az emberek szíve egy új kezdetért kiált.
Új szerelem, új esélyek,
Új örömök, új veszélyek.

Akit egykor még szerettél, mára csak kedves emlék maradt,
Észre sem vettük, de az idő mellettünk gyorsan elszaladt.
Azt hittem róla, hogy tényleg nyertem vele,
De rá kellett jönnöm, hogy könnyebb ellene.

Volt útközben olyan, aki megértett, szeretett,
De másé volt végig a szíve, ezen ő csak nevetett.
A jégszív megolvadt, gyűlöletnek nincs helye,
Észre kell venni, hogy az élet csodákkal van tele.

 

Álmok

Akárhányszor álomra hajtjuk fejünket,
És pár órára behunyjuk szemünket,
Valami bevillan. Egy képzelt, megfoghatatlan, egy féltett, ellophatatlan.

Olyan világ, amelyben bárkik lehetünk,
egy igaz hely, ahol gyűlölet nélkül szeretünk.
Ahol az egyenes út lehet kissé görbe,
Ahol nem takarjuk arcunkat, amikor belenézünk a tükörbe.
Azt halljuk meg, amit csak akarunk,
És megállás nélkül sikereket aratunk.
Ez a hely nem létezik. De eljön minden nap.
Amikor a fejedet álomra hajtod, rád talál és szép emléket ad.

 

Vannak olyan dolgok, amiket nem igazán értünk.
Akik elhagytak már minket, olyan embereket féltünk.
Egy pillantásban megtaláljuk újra az igazi csodát,
De hirtelen eltűnik, odébb áll és szó nélkül megy tovább.
Múló dolgok, szerelem, barátság, bánat.
Ki gondolta volna, hogy ez tényleg fájhat?
Üldöz a múlt sokszor, és gyengíti elménket,
Egy mosolyban hozza vissza az összes elfelejtett emléket.
Talán mindenki a maga előre kitaposott útján halad,
De én maradok még helyben, hisz az idő nálam úgyis gyorsabban szalad.

 

A nagyvilágban az emberek új csodákra várnak,
De ennek ellenére a fontos értékekre nem sok időt szánnak.
Egy átlagos nap, ami köddé válik előttem,
talán sok esélyemet az életbe már ellőttem.
Magamtól az évek során sok mindenkit ellöktem,
de szaladtam az idővel együtt, és mára felnőttem.
Valakinek átlagos nap ez a mai is,
de az én világomban egy új kezdet.
Amikor ugyanis megszűnik a bánat,
és a dolgok új értelmet nyernek.
Sorra jönnek a harcok, elesel, majd felállsz,
ebből állnak a napok, az út végén majd mindent belátsz.
Elkopott fényképek, rég elmúlt érzések,
de mondd csak, ez a te igazi énképed?
Ha jó vagy, akkor sokat várnak tőled,
ha többet hibázol, szaladnak előled.
Megtalálni az utat, és azon menni végig,
majd elérni a célhoz, és szállni fel az égig.

Átlagos napokból lesznek az emlékek,
aki eddig jó úton járt, mára már eltévedt. 
Az erőt egy elkapott pillantásból nyerem,
Megtaláltam a célom, ez az igazi lételem.